2024-04-28

                       MOTTÓ: KI-ÉRTÉKELEÉS BE-FELÉ... 

Mára "elszálltak" a "robbantó" energiák, ahogy 13 nappal ezelőtt is, amikor ugyancsak 2 napon át tartott ez az energiahullám (igaz, akkor a külvilágban épp nekiesett Irán Izraelnek), – helyettük azonban megérkezett a "KI-ÉRTÉKELÉS": milyen következtetéseket tudunk magunknak e robbanásokból levonni...?
A megélt tapasztalásokból mi az, amit az elkövetkezendőkben immár nem engedünk meg és be magunkba, és mi az, amit felismertünk? Amitől erősebbek lettünk..?

Tudtunk-e pl önfegyelmet gyakorolni egy "robbanásos" helyzetben, amikor a falakat tudtuk volna szétverni, mondjuk épp saját kölykünk okán? Vagy csalódva valakiben egy robbanás után, már nem vesszük magunkra a játszmázást, hanem simán el tudjuk engedni úgy a helyzetet, mint az embert magát is? Vagy kirobbant belőlünk egy felismerés, hogy mi az, amivel MÁR nincs "dógom", és mi az ami szívem leghőbb vágya?
Ez nagyon szép és jó, de ha a tettek elmaradnak, akkor csak por szállt a levegőbe...
Most jön az a lépés, hogy a be- vagy kirobbanás élményét és megtapasztalását át is ültessük a gyakorlatba. Meg kell tennünk bizonyos lépeseket: lezárni egy immár "lélekvesztett" tevékenységet és fellendíteni azt, amitől örömlétben vagyunk. Mi az, ami az enyém? Mi az én utam?
Mitől érzem ÉN magamat JÓL? Tudva – pláne egy családban -, hogy ha ÉN jól érzem magam, akkor a környezetem is jól fogja érezni magát a bőrében. Különösen igaz ez az ANYÁKRA, akik a család MAGját képezik. Emlékszem, mikor nekem a nagylányom egy alkalommal az orrom alá "dörgölte", hogy "anya, nem látod? Ha te nem vagy középen, akkor az egész család szétesik??"...
Egy életre belém égett ez a mondat.
És most már én dörgölöm a lányom orra alá :)....

Tehát, ma adjunk magunknak időt, hogy ha volt valamilyen "robbanásos" élményünk az elmúlt két napban, akkor tudjuk azt ki is értékelni. Tudjuk levonni a tanulságokat, következtetéseket és "szívjuk fel magunkat" a " tettek mezejére" lépéshez...

Így van ez minden TUDÁSSAL is: mennyire tudjuk ÉLNI? Milyen "hasznot" tudunk tudásunkból a mindennapi életünkben kihozni? Mert például szép és jó, hogy ÉREZZÜK a magyar nyelv csodáit és ÉRTJÜK a számokat is, azok üzenetét, ha épp az órára pillantunk, na de hogyan HASZNOSÍTJUK mindezeket a mindennapokban?
Nos, a hasznosítást nem tudjuk "tetten érni", ugyanakkor folyamatosan áthatja a tetteinket.
Hogyan? Úgy, hogy minden tudás a LÁTÁSMÓDUNKBAN, pontosabban annak változásában fog lecsapódni. Egyszerűen elkezdünk LÁTVA LÁTNI és ÉREZVE ÉRTENI...
Elkezdjük LÁTNI a körülöttünk lévő embereket, MEGÉRTJÜK a "dógaikat" és képesek vagyunk átlátni a közvetlen környezetünk vagy akár a nagyvilági történések játszmázásain.
Nem vagyunk MEGETETHETŐK és MEGVEZETHETŐK.
Kell ennél több?
Egyelőre nem...