2024-05-01

                                   MOTTÓ: EMLÉKEZÉS... 

Minden emlékezés egy ELMERÜLÉS. Magában az EMLÉKBEN...
Az emlékeket a MÚLTHOZ társítjuk. De vajon minden emlék "MÚLT"?
Mert amíg ÉLŐ bennünk, addig "eleven", tehát nem lehet múlt...

Amúgy pedig minden emlék EGYÉNI, még közös pillanatok is teljesen MÁSOK az EGY-ÉN-ek emlékeiben!
A minap mesélte egy ismerős, hogy rendőr barátjának rémálmai közé tartozik egy-egy közlekedési baleset tanúinak a kihallgatása, mert ahányan látták, annyifélét láttak... Ember legyen a talpán, aki abból egy TÉNYT össze tud rakni! És "természetesen" egymásnak ELLENTMONDÓ meglátásokat...

Mire jók az emlékek? Elvisznek... BELEvisznek egy-egy történetbe... amit óhatatlanul elkezdünk ÁTÍRNI... Hogyan lehetett VOLNA? Mi lett VOLNA, HA? És ha sokszor merengünk egy emléken még előfordulhat az is, hogy úgy fogunk rá végül emlékezni, ahogy magunkban kiszíneztük...
És meglepődünk, ha egy érintett egészen mást mesél el ugyanarról..
Gondoljunk csak bele egy-egy érettségi találkozó sztorijaiba, miként alakulnak a múló idő távlatából..

Viszont vannak olyan EMLÉKEK, melyek úgy ébrednek bennünk, mintha "másvilágról" jöttek volna..Ilyenek például Horváth Krisztina írásai...
Ha valaki már összegyűjtött párat belőlük, biztosan észrevette, hogy ismétlődnek.
Mert valóban ismétlődnek. Van, amikor mondatok, sorok köszönnek vissza 1-2 év távlatából...
Miért lehet ez?
Azért, mert ezek az írások az EREDENDŐ TUDATI EMLÉKEZETből származók.
Újra és újra "lekéredzkednek", amikor EMLÉKEZTETNI KELL, nehogy belealudjunk a "kivetült" emberi létünkbe. Mert a külvilág, a mindennapok nagyon be tudják a figyelmet szippantani és el tudunk merülni a kétségek között, az aggodalmakban, a félelmekben, a kilátástalanságban, problémákban, mások korlátoltságából adódó környezetrombolás következményeiben, vagy épp az áldatlan kutyaugatás idegkimerítő lármájában... Úgy érezzük, bele vagyunk kényszerítve mások által diktált helyzetekbe és nem látjuk a kiutat... A kiút persze megjön idővel és mindig minden megoldódik, mert nem is lehet másképp, na de mennyien ÉRZIK és ÉRTIK annak a LÉNYEGÉT, hogy MIÉRT van az és van ÚGY, hogy TÉNYLEG MINDIG MINDEN MEGOLDÓDIK??
Mennyien gondolnak a történések, folyamatok MÖGÉ?
Hogy mi miért van úgy, ahogy van?
Kinek miért jut az, ami kijut neki?
Na, ilyenkor érkezik egy EMLÉKEZTETÉS...
És talán egy EMLÉK...
Egy SZÓ, egy HANG, egy MONDAT... 

"Emlékeim sokasága teret nyitnak bennem a MÁ-ba...
Mondd, mi az, mire emlékszel?
Ki az, kiben EMLÉK EZ?
Emlékezz!
Hisz eredendőn így létezel..
Folyton folyvást emlékezel..

Létemlékek..
Mik bennem élnek..
Vajon eredendőn most, mit mesélnek?
Mire nyitják fel a szemem?
S vajon, van-e bármi, túl az emlékeken?
Vagy, csak az EMLÉK létezik?
S a LÉTEZÉS ÍGY EMLÉKEZIK?
S honnan ered?
S mit jelent, hogy "emlékezem"?
Hogy tudatomban bennem egyre beljebb ébredek,
s egyre feljebb érkezem..
S ez nem véletlen.
Hisz Magomat tudatosan ébresztem..

Emlékezz, s ébredj fel!
(..)
..ezek az emlékek nincsenek az elmédben..
Ők Eredendő Lényed Egy Tiszta Tudatában "élnek"..
Ők Eredő Rezgések..
(..)
..emlékeim bennem élnek s én bennük
s általuk újra s újra életre kélek..
Hisz bennem ébrednek s ébresztnek..
S így élek az Örök Egy Emlékezésben..
Benn..."
(Horváth Krisztina - 2024-04-30)

"ÉBREDJ EMBER MÉLY ÁLMODBÓL – EMLÉKEID ÁLTAL – s MEGSZABADULSZ RABSÁGODBÓL..." Ez a mai nap számmisztikai eszenciája is, hisz a 8-5-1 útja pont erre vezet rá, ráadásul az 5-be torkollik, mely MAG-a a MÁGIA "ÖN-ÁLLÓ" száma, a MAG-unkra ÉbREDÉS, az ÉBREDÉS, a TENGELYBEN LÉT kódja....Éljünk hát a LE-HÉT-ŐS-ÉG-ben a lehetőséggel, hogy EMLÉKEZZÜNK...