2024-06-18

                    MOTTÓ: GÖRBE ÚT VAGY EGYENES...

Ma ismétlődik megint egy téma az elmúlt napokból (amit a "mérleg jele küldött"): mi döntünk arról, hogy belemegyünk-e a kanyarba, vagy egyenesen haladunk tovább az utunkon...?
Elveszünk a problémában, vagy a megoldásra fókuszálunk?

Én innen mindig könnyen dumálok, pedig nekem is megvan a döntési lehetőségem a kanyar és az egyenes között. Beleengedem magamat egy helyzetbe, vagy legyintek rá és azt mondom, gyerünk tovább! Mindkettő mellett vannak érvek és ellenérvek. Én most úgy látom, kell idő a konzekvenciákhoz, a helyzet "megcsócsálásához", a miértek megértéséhez, és ha minden a helyére került, mehet tovább a "játék".

Minden helyzetnek van egy OKA és vannak "szövedékei". Semmi nincs önmagáért és önmagában.
Minden INDULT valahonnan és ELJUTOTT valahova, közben pedig MEGÉRINTETTE mindazokat, akiknek valamilyen SAJÁT OKUK folytán bele kellett vonódniuk a helyzetbe. De biztosan minden résztvevőnek okulásául szolgál...
Erre most jó példa az országot ért büntetés: honnan indult, hova jutott, mi volt az OK és kiket érintett és kiket érint még áttételesen? A harag természetes. Annak is kell idő, hogy kitombolja magát, pláne, ha a jóérzéssel és az igazságérzettel szembemenő történés váltja ki. A legnagyobb belső felindulást mindig az igazságtalanság tudja kiváltani (mivel az IGAZSÁGOT MINDIG ÉREZNI LEHET), ezért ehhez kell a legtöbb idő is, hogy le tudjon csillapodni.
Nem tudom, ki hogyan van vele, de amikor engem egy igazi "övön aluli" ér, akkor belül elkezdek vihogni. Kívül ez nem látszik, de belül érzem. Mert annyira abszurd az egész. Később elhal ez a vihogás és átadja a helyét a méltatlankodásnak, meg a háborgásnak, de az már egy "lecsitultabb" fázisa az első "sokk"-hatásnak.. Akkor már tudok gondolkodni, hogy érdemes-e visszavágni és ha igen, akkor hogyan. Mondják, a harag nem jó tanácsadó, mert rombolja a józanságot, mégis jó ötleteket tud szülni. Szerintem érdemes a haragot is "kihasználni", és ha elcsitult, még mindig van időnk a belőle fakadó ötleteket felülbírálni...És akár ki is dobni.
Haragból CSELEKEDNI nem szabad, mert azt magunk is megbánhatjuk. Viszont belső monológokat vezetni nyugodtan lehet: meg is lepődhetünk, micsoda rejtett szónoki képességeink vannak :) :)..

Egy biztos: mindenkinek megvan a saját ideje a feldolgozáshoz és elengedéshez. Sürgetni semmit nem lehet, de az is igaz: mindig meg lehet érezni azt a pontot, amikor azt mondjuk: na, "elfogyott" a puffogás, nem érdekes, mert nem érdekel. Már..

Azt is mondják, jó ha tudunk a másik fejével gondolkodni.
Igen – de ez IS csak a RÁÉRZÉS KÉPESSÉGÉVEL működik igazán jól. Persze lehet a logika mentén is haladni pro és kontra érvekkel, de ha nem érzünk rá az illetőre, ha nem érezzük MEG, hogy milyen, akkor a logika tévútra vezethet. Akár mint a tudósokat az anyagelvűség, amiből kizárják az érzékelés lényegiségét. Mindig zsákutcába jutnak. Újra és újra – mégsem hajlandók megugrani a korlátaikat.

Tehát HELYZET és MEGOLDÁS: mindkettőnek mi vagyunk az urai.
Tegnap megosztottam Náray Tamás egy "beszólását": "az embereket alapvetően két csoportra lehet osztani. Vannak, akik minden problémára találnak megoldást és vannak, akik minden megoldásra keresnek problémát"..
Nos, pont erről szól a mai nap: mi melyik utat választjuk?