2024-07-10

                            MOTTÓ: "TORONYIRÁNT"... 

Mikor mondjuk, hogy "haladj csak toronyiránt"? Akkor, ha van egy MAGAS PONT, egy CÉL, amit SZEM ELŐTT TARTVA tudjuk tartani az IRÁNYT - egyrészt -, másrészt pedig ha LEVÁGVA A KANYAROKAT EGYENESEN szeretnénk HALADNI... ÉS gyorsabban is...
Nos, az ilyen "egyenes és gyorsabb" út általában nehezebb szokott lenni, több kihívással megtűzdelve (legalábbis mikor anno apám adta ki ezt a parancsot kirándulásaink során, mert már késésben voltunk és nem értük volna el a vonatot. Ezek a rövidítések kész kalandtúrává váltak - anyám legnagyobb bosszúságára -, de a vonatot mégiscsak elértük.. 🙃😉🙂 ).

Tehát ha van "torony", ha van "irány", akkor CÉLRA TARTVA időben el tudjuk érni azt, ahová tartunk... A hajósoknak a VILÁGÍTÓTORNYOK mutatják a haladási irányt.. Ha nem lennének, sok kóválygás lenne és ZÁTONYRA FUTÁS...Nem véletlenül építettek annak idején a templomoknak is TORNYOKAT.Vagy a VÁRAKNAK..Mindegyik IRÁNYJELZŐKÉNT IS szolgált. A templomtornyok természetesen nem csak földrajzi értelemben véve, de ez most egy más kérdés..

Honnan tudjuk, hogy melyik torony a JÓ CÉL??
Nos, itt jön be a RÁÉRZÉS és a BIZALOM kérdése. De a TUDÁSÉ is.
Anno a "vezetékek" a MÉN-HÍR-ek voltak. Olyan útjelző KÖVEK, melyek irányban tartották az útonjárót vagy a hajózót. Mi meg ÉRTJÜK is, hogy mi az a "MÉN-HÍR"...
Ugyanilyen ÚTJELZŐK voltak (és vannak) a CSILLAGKÉPEK. (NEM a tanítottak, hanem a LÁTHATÓK). Mint a Göncöl szekér, vagy a Kaszás csillag, hogy a két legismertebbet említsem. Mert utánuk lehet tájékozódni. Vagy a HOLD-járáshoz. Ezért ők is "MÉN-HÍR"-ek...

Elmondhatjuk hát, hogy MINDIG vannak SEGÍTŐK, "ÉSZ-KÖZÖK", ÚTMUTATÓK és IRÁNYMUTATÓK, amik EMLÉKEZTETNEK. Egyrészt arra, hogy "ki vagyok én", amikor magasabb összefüggéseket KERESÜNK az életben, másrészt arra, hogy ténylegesen "merre van az arra"...
Régen a pásztoremberek, a parasztemberek tökéletesen el tudtak igazodni a JELEKEN és TUDTÁK A HELYÜKET. Mert LÁTTAK és FIGYELTEK.
A ma embere már TÁLALT okosságok alapján tájékozódik és fogalma sincs az őt körülvevő világról.Mindent megtanul, amit elétesznek és készpénznek is veszi.
Aranyos helyzet volt a Találkozón: elég közel ült a színpadhoz egy fiatalember. Láttam az arcán, hogy elég szkeptikus a mondandómat illetően, de azt ist, hogy az érdeklődést még nem meri felvállalni. Amikor rátévedt a pillantásom, mindig elkapta a tekintetét. Nos, mint kiderült később, ő frissen végzett az iskolában, ergo, teljessséggel tele volt a feje még a tanultakkal.. Amin "kiakadt" az az volt, mikor én azt állítottam, hogy NINCS NEHÉZSÉGI ERŐ, nincsenek fekete lyukak, hanem CSAK MÁGNESES TEREK és AZOK KÖLCSÖNHATÁSAI...
Nos, tipikus helyzet, mikor az OKOSSÁG szembekerül a TUDÁSSAL.
És MINDIG AZ OKOSSÁG a legnagyobb GÁTJA A TUDÁSNAK!
Mindig az elmét a legnehezebb meggyőzni, mert az ELME PROGRAMOZOTT. Márpedig aki "elmés", az az "anyagban él", kézzelfogható bizonyíték nélkül nincs semmi, holott az, amit bizonyítani akar, eleve a szemmel nem látható világból érkezett, mint GONDOLAT. Meg tudja bárki fogni a gondolatot??Ennyi...

Kellenek az úton a "VILÁGÍTÓTORNYOK", melyek IRÁNYT ADNAK, hogy el tudjuk hagyni a HAMIS TANOK, a FERDÍTÉSEK, a TÉVESZMÉK pályáit.Kellenek TORNYOK, melyek tetejéről RÁLÁTHATUNK a felsőbb mozgató erőkre, MEGÉREZHETJÜK és MEGÉRTHETJÜK azokat. A torony tövében legfeljebb KAPUT találhatunk, de hogy mögötte milyen út vezet a MAGASSÁGOKBA, soha nem fogjuk megtudni, ha nem lépünk be rajta...