2024-07-22

                           MOTTÓ: "A 22-ES CSAPDÁJA"... 


Nem tudom, hogy a regény írója tisztában volt-e a számok misztériumával, de a "se erre-se arra", a döntésképtelenség, a kiút meg nem látása valóban a 22-es "mágiája".
DE!!!
És itt van megint a "kutya elásva". Ez a LÁTSZAT. A FELSZÍN.
Oly tipikusan mutatja a KET-TŐS-ÉG-be való beleveszés káprázatát!! A VAKSÁGOT, a KAPKODÁST, a KÉTSÉGBE-ESÉST!
Pedig a 22-ben ott van az ÚJ KEZDET! De ezt tényleg csak AZ LÁTJA meg, aki ki tud lépni a "felhők fölé", aki el tudja hagyni a horizontális látást és TENGELYBE tud kerülni, azaz képes MAGÁHOZ TÉRNI és bent magában a válaszokat megtalálni.
Miért?
Mert ha összeadjuk a számokat 1-től 22-ig, akkor 253-at kapunk. Ez pedig 10=1.A számok sorrendje pedig: a 2-össégből a mágia, a magunkhoz térés útján lehet eljutni a harmóniába, ami elvezet aztán egy "MÁS SÍK"-ra...EZÉRT van 22 lap a Tarotban is és nem több.Ez már kilépés MINDEN KETTŐSSÉGBŐL. (Erre most rá is tüsszentettem 😎) Ugyanis a FÉNY világa – ahogy oly sokszor már elmondtam, a KETTŐSSÉG világa. Mindenből kettő van, mindennek van PÁRJA. Így ESÉLYBŐL is kettő van. A számok is mutatják, hogy csak 2 "nekifutás van". Az 1-9 és a 10-19. Tovább nincs.
Az első menetben ÉN ISMEREM meg a világot, a második menetben ÉN FORMÁLOM a MAGAM VILÁGÁT. Akkor miért van a 20-21-22? Mert ez a HÁRMASSÁG egy "útnyitó" ahhoz, hogy a 12-ből átlépjünk a 21-be, a MEG-TÉR-ésbe. Ez a MAG-unkra találás. A feje tetejéről, a MEG-AKASZTOTT világból a TALPRA állásba. Visszatérés a KETTŐSSÉGBŐL az EGYSÉGBE, ami meghozza a "VALÓDI" harmóniát. A 22 ebőbl a TALPRA állított pozícióból indít egy ÚJ utat – de immár egy teljesen MÁS SÍKON, amire nincs RÁLÁTÁS...

Tehát, ha látszólag szétszednek az energiák, ha látszólag a káosz turbulenciája kavarog körülöttünk (erre most jó példa a repülőtéri mizéria), mit tehetünk? MEGÁLLNI és BEFELÉ FIGYELNI.
Mert OTT VAN A VÁLASZ minden KÉT-ségre és KÉR-désre...
Jól teszem-e ha ragaszkodom az elképzeléseimhez? - Milyen ÉRZET jön erre a kérdésre?
Ha SEMMI, ha SEMELEGESSÉG, akkor minden okés, ki kell csak várni, hogy a káosz elüljön, vagy abban megtalálni a megfelelő megoldásokat.
De ha FURA érzetünk támad, egy kis gyomorösszeugrás, vagy egy halvány émelygés – akkor lehet, most jobb, ha ENGEDÜNK, hadd menjen, aminek mennie kell és majd megjön a számunkra kedvező alkalom. EGy a lényeg: mindenre BENNÜNK találjuk meg a válaszokat..

Egyre-másra kapjuk egyébként az edzéseket, észrevettük?
Mennyire vagyunk STABILAK a bizonyosságunkban? Persze mindent ki lehet forgatni és lehet ezt a stabilitást nyakasságnak, merevségnek, önfejűségnek is tekinteni.
Jó példa erre a Nosso Lar 2 körül kialakult nézet-vita. Akik istenítik ezt a filmet, ők mondják, hogy "érteni kell tudni" és azokat kritizálják, akik kritizálják a filmet..
Hát na... Mit lehet erre mondani??
Ha mondatonként magyaráznám el a csúsztatásokat, a félrevezetéseket, a hamisításokat, akkor SE értenék meg! Mert RAGASZKODNAK a saját nézőpontjukhoz..
Most akkor ez MEREVSÉG vagy BIZONYOSSÁG? Nekik az utóbbi. Mi meg látjuk, hogy merevség. Akkor kinek van igaza? A maga szintjén mindenkinek – csak az a baj, hogy a VAKOK IGAZA nem egyenlő az IGAZSÁGGAL!!
De mi az IGAZSÁG?
Nos, ezt vagy érzi valaki, vagy nem.
De egy biztos: ELMÉVEL legfeljebb "EL-SAJÁT-ítani" lehet – de ÉREZNI SOHA.
És mindig ebből vannak az EL-TÉR-ések, mivel aki BESZŰKÜLT TÉR-ben van, az nem érzékeli azt, amit a TÁG TÉRBEN ÉLŐ LÁT. Mit lehet ilyenkor tenni? Első nekifutásra elmagyarázni, rámutatni, hol van a beszűkülés. Ha érti, akkor jó, lehet továbblépni. Ha nem, úgyis jó, akkor hagyni kell. Csak az a baj, hogy ilyenkor a nem értő sértődik meg és lendül át támadásba és sértegetésbe... Ez meg tipikus... Minden spirire... Egytől egyig. Kivétellel még nem találkoztam – pedig volt már jópár "nekifutásom"...

No de lényeg a lényeg: ha KÉT-ségeink vannak, mindig EGY út van: a BE-FELÉ(G)....
Kinek milyen módszer a jó, azt kövesse. Lehet TEVÉKENYEN elmerengeni, lehet ábrándozni, vagy épp beszélgetni valakivel, van, amikor mi magunk mondjuk ki beszéd közben a megoldást...
Tehát? Hajrá tovább az "EGYRE BELJEBB-EGYRE FELJEBB" útján...