2024-09-03

                       MOTTÓ: ÜRES HOLD CSENDJÉBEN

Nagyon erőteljesen rövidülnek a nappalok, már 8-kor sötét van a nyári 9, fél 10-es naplementékhez képest, és most, hogy holdvilág sincs, méginkább "harapható" a sötétség..
Viszont, remekül lehet csillagokat bámulni és ELMERENGVE élvezni a CSEND-et, visszahúzódni a napi lármából, a külvilág dolgaiból, zajából.. 
(ha épp nem ugat bele egy kutya..) 

Tegnap "rendesen" bepörgettem magamat mindattól, amit tapasztaltam az oldalon.
Még az én oldalamon is az ELME HANGJA hallatja magát?? 
Még mindig ennyire az ELME IRÁNYÍT?
Pedig miről beszélek állandóan és újra és újra? 
Az ÉRZÉKELÉSRŐL.

Mit hangsúlyozok újra és újra?
Hogy amint haladunk a TÉR-ben a "VÉG-PONT" felé (direkt nem mondok "időt"), úgy válik EGYRE LÉNYEGESEBBÉ a TISZTA ÉRZÉKELÉS!!!
Mire volt jó a covid? PONT ERRE!! Hogy BEFELÉ forduljunk és elkezdjünk MAG-unkkal foglalkozni, MAG-unkra ÉBREDNI! SOha jobbkor nem is jöhetett volna itt a "VÉGJÁTÉKBAN"!
(Ugye, hogy minden értünk - és semmi ellenünk?!)
Aki "agyalt" és NEM ÉRTETT, mert NEM ÉRÉKELT,  bele is "pistult"...
Mint a Jakab Pista...
Élő példája az ELMÉSKEDÉSNEK, a FÉLELEMKELTÉSNEK, a SPIRITUÁLIS EGO működésének - hogy MIKÉNT HAT VISSZA RÁNK, amit KIENGEDÜNK MAG-unkból!!

Jupiter dolgozik - és ez IO!! 

De nemcsak az AGYALÁSSAL nem lehet semmire se jutni, hanem a "ZSIGERI TAGADÁS"sal sem..
Ez NEM a "zsigeri szűrő", amit emlegetni szoktam - hanem a "helyből-nekifutásból tagadás".
Amiről Borvendég Zsuzsanna is beszélt.
A "ZÁRTAKAT" tiszta érvekkel nem lehet meggyőzni. Egy pontig még megértik amit hallanak, aztán bekapcsol a "program", és feltör a TEHETETLEN ÉRZELEM, a TAGADÁS, mely a PROGRAMOZOTT ELME együtthatója. Nem tud védekezni, tehát inkább mellébeszél, vagy mindjárt TÁMAD, sérteget, szándékosan BÁNT.
Ez az "ÜRESEK" és ZÁRTAK minősége.

De vannak az olyan tagadók, akikben megvan ugyan a MAG-tudat, de annyira HÁRÍTANAK, annyira tagadnak, hogy emiatt válnak vakká. Nem hajlandók tudomásul venni saját felelősségüket abban az élethelyzetben, amiben vannak. 
A csoportjaimban érdekes helyzetekre szokott fény derülni, leginkább olyan terhelt szülő-gyerek kapcsolatokon keresztül, amik előzőt élet(ek)ből származnak, mert valamelyik fél korábban magához ragasztotta a másikat. Mivel ilyet NEM LEHET következmény nélkül elkövetni, mert az alapállás az "ÖN ÁLLÓ-ság" szabadsága, ezért az ELSZAKADÁS érdekében olyan élethelyzet fog kialakulni (különösen EBBEN a VÉG-JÁTÉKBAN), aminek vége a teljes leszakadás és felszabadulás.
Tipikus felálllás egy beteg gyerek, akit életen át kell elkísérni. Nagy a szeretet - de iszonyú nagy a teher is. Egyik nem tud a másik nélkül létezni. 
Ha csak a jelen egy életből nézzük a helyzetet, semmire nem kapunk választ.
Viszont megnézve, HONNAN ERED ez az egymásba kapaszkodás - már láthatóvá is válik a "DE MIÉRT?" kérdésre adott válasz...

Mindig mondom: FELÜLRŐL, RÁLÁTVA lehet CSAK értelmezni kapcsolatokat, ahogy a saját utunk eseményeit és annak összefüggéseit is. Bentről kifelé pislogva ez nem fog menni.
Az EGYRE BELJEBB-EGYRE FELJEBB ÚT hatalmas TITKA épp az, hogy minél BENTEBB él valaki, annál TÁGABB és SZÉLESEBB lesz a LÁTÁSA, mintha kint TER-jedne szét a TÉR-ben a horizontja....
Mint a CSILLAGOS ÉG alatt...
Az ÉJ sötétjében és CSENDjében...