2024-09-24

                              MOTTÓ: MEGOLDÁSOK.. 

Ma ismét egy olyan napnak nézünk elébe, ami mélyebb nyomokat hagyhat bennünk, de nem a "szokásos" módon, hogy a nyom nyom – hanem épp ellenkezőleg: MEGOLDÁS-ÉLMÉNYT élhetünk meg, hogy milyen érzet az, mikor összeáll bennünk a mozaikkép vagy épp egy adott helyzetre, kérdésre  választ kapunk, kiutat, ami előtte valóban nyomasztólag hatott ránk és most ÁTÉGET a MEGOLDÁSA! És mint minden "égés", ez is nyomot hagyhat...

Ahogy a tanítványaim csoportjaiban olvasom az élethelyzeteket, történeteket, meg ahogy tegnap az új tanfolyamon is hallottam a tanoncokat "fojtogató" állapotokról, sokmindenkinél megérett már "egy aktuális kiút". Mindegyiküknél egy TÁRS, legyen az szülő, vagy gyerek, vagy kolléga vagy épp "a" házas társ, aki ezt a beszoríttott helyzetet előidézte. Magatartásával, akaratosságával, öntörvényűségével, vakságával-süketségével... Mindegyik tanítványom hagyta a helyzetet alakulni, kivárt és közben figyelt – de a másik oldal ezt a figyelést "szabad jelzésnek" értékelte, hogy "nyomulhat" a pályán a maga elképzelése szerint és kiterjesztheti a másik terében a saját befolyását. De eljött a "Stop" tábla kihelyezésének az ideje és lépni kell. Levonni a megfigyelések tanulságait, cselekedni, tenni, szájat kinyitni, megoldani, kilépni, szóvá tenni, és a BELSŐ ERŐT, SZÁNDÉKOT kiárasztani.

Mint tudjuk, minden helyzetből tanulunk, mindig a serpenyőbe kerül az ÖNÉRTÉKELÉSÜNK, a MÉLTÓSÁGUNK, a TARTÁSUNK, hogy meddig hagyjuk a határainkat betolni.
Ahogy látom, egyre KIJJEBB tolódnak már ezek a határok, nagyon helyesen, úgyhogy szépen alakul az önértékelés – még akkor is, ha megkapják, hogy te olyan "fura vagy", veled nem lehet "beszélni", te "csak magaddal foglalkozol"...
Hát kivel mással foglalkozzon az ember gyereke, ha nem magával????
Úgyis ott kezdődik mindig minden gond, mikor valaki a más 'dógával' kezd foglalkozni és nem magára figyel meg a saját feladatára, céljaira, útjára...

Úgyhogy megint legyünk jelen a jeleknek a jelenben, hogy megérezzük, mikor jön el az a pillanat, mikor helyére illesztjük a kockákat.
És az embereket...