2024-11-02

                      MOTTÓ: HALOTTAK? NAPJA...

Már fentem a körmöm a témára – de gondoltam, kivárom a napját, nem megyek elébe a dolgoknak.
Mindazonáltal megvártam még, hogy azért mit hoz a mai nap, mit üzennek az "észközök", hisz az egy dolog, én mire fenem a körmöm, a másik pedig az, hogy mit üzennek az "égiek"...
De mit ad isten: nem minden egybeesik??
Hát legyen!

Én nem mondom azt, mint G.Á. "tagesfrisch" videojában, hogy "boldog halottak napját", mert ez még nekem is túlzás, de hogy ÉRTENÜNK kell a LÉTET, az tény, különben nem értjük a halál mibenlétét sem.

Az ÉLET értelmét és ÉRTÉKÉT, a MI-NŐ-S-ÉGÉT a HALÁL adja meg.
Ahogy megszületünk, a HALÁLRA SZÜLETÜNK. Születésünk pillanatában ott a VÉG-zetünk.
Ha a születés öröm, akkor a távozás MIÉRT NEM AZ??
Pedig az ENERGETIKÁJA UGYANAZ.
Erről már sokszor írtam és beszéltem: aki járt szülészeten és ült távozni készülő haldokló mellett, pontosan tudja, hogy így van.

A születés és a halál egymásnak TÜKÖRKÉPEI.
A 8-as közepén a találkozási pont. A két kör ÉRINTÉSében találkozik a KÉT SÍK.
SZÜLETÉS = HALÁL. Kérdés: melyik IRÁNYBÓL nézzük??
MIÉRT hát a FÉLELEM??
Mert ránk ül a felejtés. Ahogy belesüppedünk az anyagba és eljutunk a KAPASZKODÁS, a BIRTOKLÁS megéléséhez, ott jelentkezik először az "eszeveszett" hiány, az önsajnálat és a hiszti...

Az ANYAG világa egy ZÁRT rendszer. Bezár a KET-TŐ-s-ÉG-be. Itt minden KETTŐS. PÁR-ban járunk, hogy újra EGYEK LEGYÜNK. "Idővel" rájövünk természetesen, hogy hiába a párunk, mégis TEN-MAG-unkkal kell EGYSÉGBEN lennünk, különben nem bírjuk magunkat elviselni.
A párunkat mégkevésbé. A külvilágot aztán meg végképp nem.

A felejtés hozadéka a HIÁNY-ÉRZET.
Ahogy a tegnapi "Beszéljük meg!" videóban szó volt róla: már kisgyerekként megjelenik a BIRTOKLÁShoz kapcsolódó VESZTESÉGÉLMÉNY, majd az abból fakadó HIÁNYÉRZET, ami beletorkollik a teljes ÖNSAJNÁLATBA.
Miért akarunk birtokolni? Mert az egyfajta KAPASZKODÓ.
Miért akarunk kapaszkodni? Mert nem vagyunk "ÖN-ÁLLÓ"-ak. Kiszakadtunk valahonnan és beleszakadtunk valamibe, ahol még nem ismerjük ki magunkat, ELVESZETTEK vagyunk, kell a segítség, a kapaszkodás. És ha ezt elveszi valaki, vagy csak megérezzük a veszélyét annak, hogy elveszik tőlünk, máris átéljük a teljes KÉT-s-ÉG-beesést.
Igen: ez a KETTŐSSÉG világának az "együtt-HAT-ója"..

A kapaszkodás nagyon kényelmes tud lenni.
Az önállóság ERŐT KÍVÁN. És FÜGGETLEN.
Aki MÉG felnőttként is kapaszkodik bizony NEM ÖNÁLLÓ. Nem FÜGGETLEN. Nem MAG-abiztos. Még "ragad". Ragad az anyaghoz és MÁS OK-hoz.
Pedig minden VESZTESÉG arra TANÍT, arra EMLÉKEZTET, hogy ITT SEMMIHEZ és SENKIHEZ nem lehet RAGASZ(t)kodni, hisz itt semmi nem a miénk, minden, mi anyag, csak HASZNÁLATBAN, tehát csak ÁT-MENET-ileg van nálunk.
A TÁRSAINK meg TÁRS-ak. "ÚTI-TÁRSAK" az UTUNKON – és mi az övékén.
Nem a birtokaink. Sem a párunk, sem a gyerekünk.
Minden EGY-ÉN KÍSÉRŐ mellettünk. Kezdve a szüleinktől a gyerekeinkig. Csak a kapcsolat EREJE és TÖLTETE eltérő.
Minden szenvedés oka a BIRTOKLÁS és az elengedés képtelensége. Valamint az élet, a LÉT működésének a meg nem értése. Ha tudjuk és értjük, hogy egy-egy kapcsolódás MIÉRT érkezett az életünkbe, akkor értjük azt is, hogy minden kapcsolat TÚLMUTAT AZ EMBERI LÉTEZÉSEN!
Hogy SEMMI NEM SZŰNIK MEG – csak ÁTALAKUL egy MÁS SÍK-ba, egy másik MINŐSÉGBE!
Ahogy TEN-MAG-unk is!

Az új holdhónap üzenete: emelkedjünk ki MINDEN "misztériumból", mely a "halálhoz" köt".. Mindabból, amit az EMBERI ELME kitalált – a SZENVEDÉS ÉRDEKÉBEN. Éljük meg a FELTÁMADÁST!! A KERESZT-út IGAZ LÉNYEGÉT!

A gyógyír minden szenvedésre a SZER ELEM. Az a SZER ELEM, ami ETET és ami a LÉTET ÉLTETI.
Mi döntünk, mit választunk: az emberi létezés ÉRZELMI VILÁGÁBA való belesüppedést, a HIÁNYT, a NÉLKÜLÖZÉST, az ÖNSAJNÁLATOT – vagy TÚL-LÁTVA az érzelmek fogságán megérezzük a mindent átható SZERELMETES energiát, tudva azt, hogy ÉN VAGYOK AZ OK – tehát mindent ÉN ÉLEK MEG és valójában NINCS MÁS rajtam kívül, a MÁSIK IS ÉN VAGYOK, hisz a kettősség világa a káprázat, a látszat világa...
Az élet pedig BENNEM és nem rajtam kívül...