2024-11-05

                                  MOTTÓ: ÁRADÁS.. 

A mai észközök egy-az-egyben olyan érzetet keltettek bennem, mint a 2004-es Cunami c. filmben:
az óriáshullám már felemelkedett, ott tornyosul az óceánban több méter magasan és vár....
Az ember pedig áll a parton és csak nézi, nézi azt a hullámot, mozdulni sem tud és ő is várja a pillanatot... Mikor indul útjára a mindent elsöprő zuhatag...
Fura érzés: benne van a várakozás izgalma és benne van a "halálos nyugalom is"...
Itt van az "észközök" között a VÍZ, itt van a VÁRATLANSÁG, itt a HÍR, azaz a "megírt sors", és itt a JELENLÉT – ráadásnak pedig, fityiszt mutatva az egész "csomagnak", az ÖRÖMLÉT lapja..
Ha belegondolok - vagy inkább beleÉRZEK -, igazából most is "csak" az van, mint ami eddig is volt, amiről már 2019 óta napi szinten beszélek és írok és amire készülünk folyamatosan, nap mint nap...

Az ÖRÖMLÉT, mint "ráadáslap", a KORONA az egész eseménysorra: a LÉTEZÉS ÜNNEPE mindazok számára, akik megélték és azóta is élik TEN-MAG-jukban az ÁT-HANG-olódást arra a "MÁS SÍK"-ra, ami a NIBIRU "beköszönése" óta AKTÍVAN itt rezeg a TÉR-ben, aminek üzenete volt, hogy "MOSTANTÓL MINDEN JÓRAVALÓ EMBER ÉLETE JÓRA FORDUL". Megtapasztaltuk? Meg. Tapasztaljuk? IGEN!!
ÉLJÜK!

Olyan érzetem, van, hogy most érünk abba a beteljesedésbe, ami már 2015-16-ban "megrezegtette" az első jeleit. Ha most visszagondolok a kezdetekre, már akkor jelen volt "EGY ÉRZET". Hogy "válámi ván" és erről BESZÉLNI KELL! A "tolulás" mélyről érkezett. Nem "mesterek" diktáltak, nem "égi üzenet érkezett" – hanem BENTRŐL "nyomott kifelé". Ahogy Horváth Krisztinának is "felszakadtak" az írások és azóta és "ÁRADÁS-ban" vannak.. Az áradást és tolulást se szellemi, se fizikai síkon visszatartani, feltartani, megállítani nem lehet.. Ahogy egy szülést sem... Csak HÍRT ADNI az érkező jövevényről...

Mi maradt – MEGINT?
A JELENLÉT..
A FIGY-ELEM és a FEGYELEM, a TARTÁS..
És az ÖRÖM-LÉ-T.. természetesen...
ÉLJÜK?....