2024-11-13

                             MOTTÓ: RENDELT REND... 

Ha van már mögöttünk jónéhány leélt életév, akkor tudjuk, mert tapasztalhattuk, hogy mindennek RENDELT REND-je van. Mondhatjuk ezt RENDELT IDŐNEK is – de mivel az IDŐ az a fogalom, ami a teljes illúzió, így inkább nem ezt használnám. A REND fogalma viszont sokkal jobban takarja azt az "időszerűséget", ami az életünk történéseit, eseményeit, megéléseit magában foglalja.

SOHA nem történik semmi VÉLETLENÜL és soha nem történik sem előbb, sem később, csak épp a MOST-ban, a PONT-ban, mikor minden SZÁL összeér.
Fiatalon még tele vagyunk ambíciókkal, vágyakkal, álmokkal, tervekkel, elképzelésekkel – aztán azt tapasztaljuk, hogy a leginkább AKART vágyainkhoz az "istennek se érünk el", mindig közbejön valami akadály, vagy épp vért izzadva elérjük ugyan, de aztán rájövünk: nem ilyen lovat akartunk.
Viszont van ami meg úgy száguld felénk és pottyan az ölünkbe, teljes "véletlenek" sorozataként, hogy csak lesünk ki a fejünkből, hogy ez lehet?? Ez mind velem történik meg??
Igen.
Mert ami a MIÉNK, azt mindig megkapjuk.
De ami NEM, azután sóvároghatunk az ELMÉNKKEL, csak kínlódás lesz a vége.
A vágyak terén kétféle létezik: a SZÍV vágya, ami úgy hat ránk, mint egy "eleve elrendelés" – MERT AZ IS - aztán van az ELME VÁGYA, ami teremtett, ami valakinek, valaminek a HATÁSÁRA alakul ki bennünk és ÚGY VÉLJÜK, hogy nekünk AZ KELL. És mindent elkövetünk az érdekében.
Az ostoba spirivilág ilyenkor tolja a képünkbe, hogy a "hegycsúcshoz" meg kell KÜZDENI a hegyoldallal, meg hogy mindig a CSÚCS ELŐTT A LEGNEHEZEBB. És kigúnyolják azt, aki "feladja", hozzátéve, hogy nincs elég kitartása. Pedig lehet, hogy csak a JÓZANSÁGA kapcsolt be, hogy "ez az út NEM AZ ÉN UTAM". És még tudott váltani.

Természetesen nem könnyű az információkkal felturbózott világban különbséget tenni aközött, mit akarok "én" és mit akar az "ÉN".
Újra mondom: ha a kis "én" nem azt akarja, mint a nagy "ÉN" – akkor csak kínlódás az út.
De erre RÁ KELL ÉREZNI.
És megint helyben vagyunk...
Hiába no: mindig minden oda kanyarodik vissza, ahonnan elindult... Mert az élet jó élésének az alapja a RÁÉRZÉS, az ÉRZÉKELÉS...

Mindig elmondom, újra és újra, mert e téren sok vitám volt és van: hogy mi itt egy KÉSZ SORSOT JÁRUNK BE! Vannak "naaagy" megmondók, akik azt mondják, mindig lehet változtatni, ezért bármikor "VEDD KEZEDBE A SORSOD és MAGAD IRÁNYÍTSD". Nos, a SORSOT SOHA NEM TUDJUK A KEZÜNKBE VENNI és SOHA NEM TUDJUK IRÁNYÍTANI, ellenben a HOZZÁÁLLÁSUNKAT MINDIG!!!
Aki NEM ÉRTI az élet lényegét, mert a "szívbéli" ráhangoltsága, na meg a tudása is hiányzik hozzá, mert a "mesterek" épp szabadságra mentek, így épp nincs aki az "agyat tovább képezné" – annak hiába köpné az ember a TÉNYEKET, mint sárkány a tüzét, és égetné le akár a haját is a fejéről, akkor se rebbenne a szeme, mert a "mesterek még nem szóltak róla", tehát tartja magát a korlátokhoz...
Persze ugyanígy van ez a "földi mestereknél" is: vannak jópáran, akik saját JÓZAN gondolatok és megélések híján mások övébe kapaszkodva húzatják magukat sleppként, azt gondolván, így átszáll majd rájuk a "mester szelleme".... de előbb lesz ebből egy kiadós szellentés az erőlködéstől, mint bárminemű szellemesség...

Mondám vala a múlt héten, hogy a KÉT VILÁG ténylegesen kettéhasadt és nincs átjáró – csak egy a nehéz az egészben: a színpad TERE még mindig közös és még mindig van átfedés. Mivel az üres hordó hangosabban kong mint a teli, a hangzavar éktelen nagy, és akár akarjuk, akár nem, sajnos "ÁT-HALL-atszik" a lárma, minden korlátolt és buta és tudatlan mondandójával egyetemben, hasogatva az éles hallásra beállított fület...

De az is igaz, hogy mindig kapunk RÁLÁTÁST, "bemutatót", hogy a "mosoda" azért teszi a dolgát Jupiteri irányítás alatt! Amikor meg "meztelen csigák" kerülnek az utunkba, kár a talpunkat is beszennyezni velük – csak feltartott kézzel át kell lépni rajtuk, úgyis oda jutnak, ahova "köll"...

MERT RENDJE VAN A REND SZERÉNEK és úgyis minden arrafelé halad, amire a SORSA IRÁNYÍTJA! De azt ki hogyan éli meg - mondhatni "MAG"-ánügy..