2024-12-03
MOTTÓ: ÁLMOK...
Ilyenkor,
adventkor, a várakozás ideje óhatatlanul felébreszti bennünk az álmokat, az
álmodozást..
Múltról, gyerekkorról, "last Christmas"-ről 😉😃
..
Mi volt a legszebb ajándékunk, melyik
volt a legpocsékabb karácsonyunk...
Jó az emlékekben elmerülni, újraélni a szépet, a jót és utólag nagyot nevetni
azon, amikor ránk dőlt a fa, vagy épp gyertyagyújtásra durrant el az összes
égő... Vagy elfelejtettünk egy ajándékot és közben szénné égett a vacsora és
lábasostól kellett kidobni...
Aztán nagy sóhajjal elengedni a nyomasztó emlékeket, amikor már utálattal
róttuk a családi köröket, a kényszerjópofikat, mert úgy illett... Azt hiszem,
mindenki életében ennek "megváltását" hozta el a covid és sikerült az összes
terhes és méltatlanná vált kapcsolatokat egy szuszra letenni...
Tehát? Nincs olyan rossz, amiben ne lenne valami jó – csak meglátjuk-e?
Ezzel vissza is nyúlnék a tegnaphoz, hisz a "félig teli vagy féli üres pohár" feletti DÖNTÉS csakis bennünk van és csakis rajtunk múlik. LEHETŐSÉGET látunk vagy BAJT?
Említettem, hogy
a vasárnapom meglehetősen turbulensen zajlott. Nagy tanulságokkal..
Pestre indultam és gondoltam, az odafele úton meghallgatok egy videót... A "gyomorbaj"
elég hamar úrrá lett rajtam és már "mazsoláztam", hogy mit fogok elrettentő
példázatként a tanítványaimnak elmesélni, mikor az autóm Tatabánya előtt "beadta
a kulcsot", "motortúlterhelés" miatt...
Mint kiderült, a hűtés váltott "állandóba", folyamatosan ment a ventillátor,
ami levette a teljesítményt, így pedig nem lehetett autózni... Nos, a vége az
lett, az autót Tatabányán kellett hagynom, én meg "továbbálltam" vonattal. De
hogy még ez se menjen simán, Kelenföldön közölték, baleset miatt a vonat nem
megy tovább... Remek! Már vigyorogram és így kérdeztem meg egy kedves leányzót,
hogyan tovább? Ő minden további nélkül elnavigált, így hamar megtaláltam a jegyváltókat
és a metrót. Ahogy ücsörögtem, egyszer csak (miután már legalább 6-szor
átsiklottam a képen), szembeugrik a reklámszöveg: "nem szeretem a
meglepetéseket" ☺️
Jót
nevettem magamban, hogy más választásom nincs, mint MEGSZERETNI A
MEGLEPETÉSEKET, ha már elkezdtük a karácsonyi szezont... 🎄☃️
....
Végül jó másfél órás késéssel célhoz értem. Hazafelé újra a vonat maradt "választási
lehetőségként", de hogy ne kelljen cipekednem, a tanítványaim elkísértek, "feltettek
a vonatra" és minden jóval el is láttak 🍩
..
Az egész történet eszenciája MÁRA állt össze: kiderült, hogy az autómnak semmi
baja nincs. Viszont az is kiderült, hogy vasárnap délután tömegkarambol volt az
M1-esen, 7 km-es és órák hosszan át álló dugóval. Amit én szerencsésen
elkerültem....
Tehát: ami ELŐSZÖR bosszúságnak tűnik, az nem biztos hogy az! A "malőrt"
követően minden LEHETŐSÉG "tálcán" érkezett. Mintha "vajazták" volna az "tálca
útját", úgy csúsztak be a megoldások.
Mire következtettem én?
Arra, hogy ha MEG IS VAN ÍRVA A SORSÚT, akkor is a "könnyített" verziót élhetjük
meg, ha JELEN VAGYUNK a JELEKNEK A JELENBEN! Semmivel nem konfrontálódunk, amivel
NINCS DÓGUNK (lsd délutáni karambol). ELKERÜLJÜK. Mert "elkerülTETI" velünk az "ég".
Pontosabban az "ÉN"-ünk..
Aztán a másik: a "MI"
MÁGNESES TERÜNK bizony ÖSSZEZAVARJA AZ ELEKTRONIKÁT.
Fogadni mertem volna, hogy a ráfeszülésem hozzájárult az autó meghülyüléséhez 🤪..
Ahogy előző délután a lányom kiakadása és az ebből fakadó "kiáradása" is lefagyasztotta
nála otthon az online teret...
Felteszem tehát a kérdést: TÉNYLEG AZ 5G van RÁNK hatással – vagy MI VAGYUNK a "FESZÜLTSÉGEKRE"
hatással??? Kinek a TERE erősebb? A mi MÁGNESES REZGÉSÜNK, amiben OTT VAN az
EREDŐ TEREMTŐ ERŐ, vagy a teremtett világ teremtett kütyüjei??
No, ezért NEM KELL BEDŐLNI a hülyítő konteós irományoknak!
A "teremtett világ" adta LEHETŐSÉGEKKEL ÉLNI KELL TUDNI. MINDENBEN A MÉRTÉK AZ
ÉRTÉK.
Hisz alapvetően semmi nincs ellenünk.
Csak azok és az olyanok, akik ELLENKEZÉSRE és ELLENÁLLÁSRA buzdítanak.
Vajon MIÉRT? Milyen CÉLBÓL és ÉRDEKBŐL? Vajon mennyien olvasnak és néznek utána
az írónak, a közvetítőnek, mikor felülnek egy-egy "nagyon okos" videónak?
A legkevesebben..
Álmodozni jó.
Sokkal jobb, mint a külvilág zajában elmerülni...
ENGEDJÜK vagy KIFOGÁST GYÁRTUNK?