2024-12-04

                       MOTTÓ: KINYÍLNAK A ZÁRAK.. 

.. mégpedig a TITKOK ZÁRAI – legalábbis az "észközök" üzenete szerint.
Látható a külvilágban, hogy mindez mennyire lendületbe jött – na de a saját életünk rejtegetett titkai is a felszínre jönnek, amikkel nem akarunk-akartunk szembenézni. Eddig.
Elfojtott indulatok, lefojtott igazságérzet, melyek most mind "szóért" és "hangért" kiáltanak, mélyen a "tudatalatti"-ból. Vágyak és elfojtások most egytől egyig a feszínre kerülve ütköznek.
Vagy épp a TÉNYEKkel szemben hadakozók lesznek kénytelenek meglátni a TÉNYEKET, mint TÉNYT...
Ezek a "titkok" úgy fognak a felszínre "ugrani", hogy nem győzünk pillogni. ÉS EZ JÓ!
Kell a belső tisztuláshoz. Hisz CSAK OTT lehet tisztulás.
A kinti látszat csupán.
Hisz kint ESEMÉNYEKET látunk a felszínre kerülni, de ezeket az eseményeket emberek élték meg és át.. Tehát NEKIK szól igazán a SZÁLAK felgöngyölítése. A BELSŐ tisztuláshoz..
Ha azonban mondjuk csupa "üres" az érintett, akkor tisztulásról ábrándozni kár, mindazonáltal általuk meg épp a saját belső látásunkról hullhat le a hályog.. Hisz mitől nem szoktunk látni?
Pont a szemünktől... Azt sem, ami az orrunk előtt van...
Ringathatjuk magunkat illúziókba, hogy de hát minden békés, jó és nyugodt, aztán egyszer csak jön egy villanás, és rájövünk, hogy semmi nem az, mint aminek látszik. A felszínen...
Aminek KI KELL JÖNNIE, az ki is fog...

Titok lehet még saját BENSŐ ÉNÜNK ismerete. Mostantól e téren is a fátyol mögé nézhetünk. Jómagam már "túl vagyok" eme élményen, és elmondhatom, hogy ELÉG EGYSZER MEGÉLNI.
Nem kell többször. Nem kell emlékeztető – mert BELÉNK ÉG.
Belénk ég AZÉRT, hogy később, adandó alkalommal, feladatnál, problémánál, megakadásnál ott legyen, mint EMLÉKEZTETŐ, hogy KI VAGYOK ÉN! MI A DÓGOM!És mehet minden tovább....
Mint amikor a kutya kirázza a bundájából a vizet. Ehhez meg kell állnia és a feje tetejétől a farka végéig végig kell menni rajta a hullámnak...
Nos, rajtunk is így kell végigmennie az emlékezés hullámának..
Nemrég egy régi tanárom jelölt be a facén és a régi beszélgetéseinkre visszaemlékezve azt írta, "láttam benned a tudásvágyat". Kicsit mellbevágott ez a mondat, mert rájöttem, hogy igazából ezt a mondatot senkitől nem hallottam! Otthon se. E tanáromon kívül két ember volt az életemben talán, akik "láttak engem" és slussz. Elmerengve ezen az élményen, így utólag, arra jöttem rá, hogy az életünket "eltéveszteni" NEM LEHET! Tesszük a dógunkat, ahogy köll. Megyünk előre, "ÉLŐRE" a pályán, melynek mentén legfeljebb csak 1-1 alkalommal áll VALAKI, aki "integet", hogy "minden jó, menj csak tovább!" Észrevesszük? Megjegyezzük? Vagy csak MEGÉREZZÜK? Mindegyik.
Mert ezek a ritka, de annál hathatósabb jelzések adják meg a visszacsatolást – melyre mindenkinek szüksége van. Egész addig, amíg MEG NEM LÁTJUK TEN-MAG-unkat, azt, hogy "KI VAGYOK ÉN". Onnantól azonnal "más világba" kerülünk..
aA MAG-unkéba....