2024-12-11

                         MOTTÓ: ÉN OK VAGY MÁS OK? 

Tegnap két beszélgetésemnek is a mai mottó volt a témája, de nem gondoltam volna, hogy "át fog húzódni" mára is. Ha azonban már így lőn - az észközök jóvoltából -, akkor ez azt jelenti: nem csak két embert érintő kérdés a kérdés!

Nagyon régóta mondom, hogy minden átfordulás alapja arra ráébredni, hogy az ÉLET NEM KINT, HANEM BENT, aminek útja az "EGYRE BELJEBB-EGYRE FELJEBB".
Tehát NEM KINT fog semmi "megváltódás" jönni a számunkra, hanem bent. Még akkor is, ha kint fogunk aktuálisan valamely fizikai gyógymódot találni az aktuális problémánkra!

Tipikus felállás, leginkább családi körben a DÖNTÉSKÉPTELENSÉG a "BÉKE KEDVÉÉRT".
Engedem a páromnak-gyerekemnek-szülőmnek, hogy akaratát rám kényszerítse, a "béke kedvéért". Mert "mit tegyek? Álljak le vitatkozni?".
IGEN!!
Mégpedig KIJELENTŐ MÓDBAN, mondván: ÉN ÍGY LÁTOM, ezért ÍGY TESZEM, mert ez ÍGY JÓ, ellentétben az általad mondottakkal.
A legsunyibb az, amikor valamelyik családtagunk kívülállóként dumál bele például a nagyszülő ápolásába, elhelyezésébe, BŰNTUDATOT KELTVE a saját szülőjében, hogy a nagyi bezzeg annak idején segített neked, mikor szükséged volt rá, most meg, mikor neki lenne szüksége rád, akkor te a kisujjadat se mozdítod!
A kibicnek soha semmi nem drága. A kibic nem tudja, hogy a "nagyi segítsége" anno megfelelt a "börtönléttel", hogy több volt benne a "nemköszönet", mint a köszönet. De neki ehhez valóban semmi köze nincs IS! Miért? Mert mindig BENT, MAGAMBAN KELL TUDNOM, ÉREZNEM, hogy mit MIÉRT TESZEK, SAJÁT AKARATOMBÓL és SAJÁT JÓL FELFOGOTT ÉRDEKEMBEN!!
Igazából NEM a nagyi a probléma, hanem a SAJÁT NEMET MONDANI KÉPTELENSÉGEM. Ami miatt nem a nagyi, hanem az ÉN FOGAIM fognak kipotyogni, tönkremenni, meglazulni, vagy épp NEKEM LESZ hólyag-, netán petefészek problémám!!

Nem győzöm mondani: SOHA NEM MÁS-OK-ÉRT ÉR-kezünk E TÉRBE, hanem MAG-unkért!!
Az "ÉN"-nek a dolga az "ÉN" megélése. És NEM A MÁS OK-é"!
Benne van a szóban: MÁS. MÁS-salhangzó, MÁS SÍK, MÁS OK. Ő EGY MÁS VALAKI.
Lehet EGY s MÁS-sal EGYÜTT-működve élni, de ahol az egyik LEURALJA A MÁSIKAT, ott vissza KELL billenteni a kibillent mérleg nyelvét az EGY-ÉN-súly(i) állapot(á)ba!

Amikor lelépünk e színpadról, akkor mit fog csinálni az a "MÁS OK", aki miatt mi MAG-unkat MEGBETEGÍTETTÜK? Bár, igazából NEM A MÁS-OK miatt betegedtünk meg, hanem saját gyengeségünk miatt, mert elhisszük, hogy az "ALKALMAZKODÁS = a NYELÉSSEL".
HÁT NEM!
Ha SOKAT NYELÜNK, az előbb-utóbb felhalmozódik, és valamilyen irányba kikívánkozik.
És ha nem tud kijönni, akkor majd TÚLBURJÁNZIK – jelezve, hogy BENNÜNK TÚLBURJÁNZOTT az ÖN-GYILKOLÁS!! És meg is gyilkoljuk magunkat... A rákkal...
El kell idáig jutni???
NEM!
Annak tudomásul vétele, hogy az "ÉN-ért csakis ÉN vagyok a felelős, ÉN ÉR-T-em van minden, ÉN ÉRTEM és ÉLEM a LÉTEM"!! Ez NEM ÖNZÉS, hanem "ÖN-zés". A két szó hangsúlya nem ugyanaz.
Az "önzés" már az ÖN-zés alacsony szintű kiforgatása, pont azok részéről, akik KIBICKÉNT elterjesztették, hogy "CSAK A MÁSOKÉRT ÉLÉSNEK VAN ÉRTELME".
ALJAS!!!
Mégpedig mérhetetlenül!!
LEHET valakinek ÉLETCÉLJA, KÜLDETÉSE a másokért való élés. De akkor TEGYE VIGYORRAL A KÉPÉN és ne belerokkanva!!! Mert ha valaki ebbe belerokkan, akkor pont a LÉNYEGET felejtette el, a LÉ-ÉN-t, mely ÉGI és csak ÉGI beleegyezéssel lehet "igába hajtani a fejet".
(Bár szerintem olyan MAG-os nincs, aki ezt megtenné)
Egyébként meg az EG-O nem más, mint az EG-I ÉN TESTI megnyílvánulása.
Tehát, aki "szidja az egot", nem tudja mit beszél...
 Mondjuk vannak az "I"-mentes "O"-k, de most nem ők vannak terítéken.

Ideje van hát a Térben – még akkor is, ha nincs "idő", ugyanakkor mégis szorít - , hogy végre LESZAKÍTSUK a fátylat a szemünk elől és lássunk TISZTÁN!
Lássuk meg azt, hogy "ÉN VAGYOK AZ ÚT, az IGAZSÁG és az ÉLET".
És SENKI MÁS – rajtam kívül...
Ez NEM ÖNZŐSÉG – ez maga az ÖN-ÉRDEK!

A témánkat egyébként a számok is aláhúzzák: 8-10-11...
8 - a fátylon túl meglátni az IGAZSÁGOT
10 - indulás egy MÁS SÍKON
11 - EGY-bekelés ön-MAG-ommal, ami megadja az ERŐT az induláshoz egy MÁS SÍKON....

Nohát....