2024-12-20

  MOTTÓ: A SZOKÁS HATALMA és a SZER, AMI ETET... 

A mai témához tökéletesen illeszkedik egy tegnapi élmény, mikor is egyik csoportomban Jézus személyét és az ünnepet boncolgattuk és eljutottunk odáig, hogy ez a téma is beletartozik a nagy "megvilágosodásba", miszerint SEMMI SEM IGAZ, AHOGYAN AZT NEKÜNK TÁLALJÁK.
Minden bizonnyal van benne igazság, hisz nem is lehet másképp, de a "cucc", amit rápakoltak, maga a tömény megvezetés..
Erre jött egy megjegyzés, hogy akkor most mit kezdjünk az ünneppel? Mert így már olyan kiábrándító, mint mikor gyerekként rájövünk, hogy nem a Jézuska hozza a karácsonyfát és nem a Mikulás tölti meg a kiscsizmát...
És ekkor jövök én, aki felteszi a keresztkérdést, hogy ez tényleg kérdés? Hogy TÉNYLEG ott a kiábrándultság ÉRZETE?
Mert ha igen, akkor "baj van". Mert akkor még mindig a "KINT"-hez kötjük az ünnepet, a lényeget, Jézuska SZEMÉLYÉHEZ és mindahhoz, ami RÁÉPÜLT. A misztériumára.
De mi Jézus "misztériuma"?
A MEGVÁLTÁS.
És már benne is vagyunk nyakig a VEZETTETÉSBEN, a megvezetésben, ha elfogadjuk születését és annak indoklását... De nem lehet csodálni, hisz aki ebben nőtt fel, azt a MEGSZOKÁS, a HAGYOMÁNYOK, gyerekkori emlékei irányítják.

Emlékszem, amikor általános iskolában felállították a karácsonyfát és ünnepeltük a "fenyőünnepet", meg énekeltük a "Fenyőünnep immár eljő, érkezik az új esztendő.." c. dalocskát – tudtam, hogy ezt a fát a tanárok díszítették, na meg mi is hozzátettük a magunk láncfüzéreit, amiket rajzórákon alkottunk, tehát nem Jézuska állt a "háttérben" - mégsem tudta BENNEM megtörni a varázst. Pedig anyámék féltek tőle egy kicsit..
Anyám otthon ugyanis mindent elkövetett a varázs megtartása érdekében (ezt már Mikuláskor említettem), egészen addig, míg el nem költöztem otthonról. Persze tudtam, hogy nincs Jézuska, meg angyalok, akiknek haja ráragad a tüskés ágakra – mégis a karácsony igézete, varázsa, misztériuma BENNEM ÉLT.

HISZ NEM A SZOKÁSOK ADJÁK AZ IGÉZETET – HANEM AZ IGÉZET TEREMTI MEG A FORMÁT, a SZOKÁSOKAT, HOGY MEGSZÉPÍTSÜK MAGUNKNAK AZ EMLÉKEZÉST! Amikor ÜNNEPLŐBE öltözik bennünk LÉNYSÉGÜNK, hogy kiemelkedjünk a földi lét hétköznapjainak kötelező, elvárt és nyűgös köreiből.

Tehát HOL VAN A VARÁZS? Hol van a MÁGIA? Hol van az EMLÉKEZÉS?
BENNÜNK.

Az 50-es években, mikor tilos volt fenyőfát állítani, mikor betiltották az adventi gyertyagyújtásokat, gondolva, hogy ez aztán majd kiöli az emberekből a keresztény hagyományokat – a LEGNAGYOBBAT TÉVEDTÉK!!! Azt hitték, ha KINT NINCS "KÉP", akkor majd BENT IS ELHAL!! Nem jött be..
Ha nincs kint "kép", ha nincs kint "LÁTNIVALÓ" – akkor ÉLŐ A BENT VARÁZSA!!
Az EREDENDŐ EMLÉKEZETET ugyanis SOHA NEM LEHET ELTIPORNI, sem KIÖLNI, sem KITÖRÖLNI.

A mai világ azonban tökéletesen alkalmas arra, hogy MÉGIS ELÉRJE EZT! Hogyan? Épp a rengeteg képpel. MINDENT LÁTNI ENGED!! MINDEN VARÁZST KITESZ, kézzelfoghatóvá, tapinthatóvá formázva, az ajándékokon, az ANYAGON, a SZEMNEK VALÓ LÁTVÁNYON KERESZTÜL.
Eredmény?
A KINT KIOLTJA A BENTET.
Pontosabban KÉPES KIOLTANI, vagy legalábbis LEKÖTNI, ELTERELNI..
Csakis rajtunk áll, hogy ennek engedünk-e vagy sem.

A megszokások, a "labirintus", a vallások, a hozzájuk köthető emlékeink gyerekkorunkból, a SZÉP és a JÓ dolgok, természetesen KÖTNI TUDNAK. Ebben nincs semmi probléma – ha a KÖTÉST TUDATOSSÁ TUDJUK ALAKÍTANI. Ha ÉRTJÜK a LÉTEZÉSÜNK működését, ha ÉRTJÜK, hogy mikor mit ünneplünk VALÓJÁBAN, ha értjük, hogy mennyi HAZUGSÁGOT nyomnak le a torkunkon és MIÉRT – akkor a JÓ ÉRZÉSEK és JÓ EMLÉKEK EGY-be tud kélni ezzel az EMLÉKEZÉS TUDATOSSÁGÁVAL  és nem kiábrándulttá válunk, nem elidegenedővé, nem frusztrálttá és csalódottá, hogy "elvették a játokomat", hanem épp ellenkezőleg!
Igazából ÍGY tudjuk megélni LETT LÉNYÜNK SZERELMETES MIBENLÉTÉT....
Érezve és tudva, hogy MI is VALÓBAN,. EREDENDŐEN a SZER ETETŐ ÜNNEPE...