2025-01-07

                    MOTTÓ: ITT A FARSANG, "ÁLL A BÁL".. 

..keringőzik a kanál,
csárdást ját a habverő,
bokázik a máktörő...
Hejehuja vigalom,
habos fánk a jutalom!
Mákos patkó, babkávé,
ÉRTÜNK VAN A PARÁDÉ"...

Itt, akár abba is hagyhatom, mert aki ÉRZI, az ÉRTI is, hogy MI A LÉNYEG a "látszat" szavai mögött!!

A "bál" már kezdetét vette a külvilágban: de nekünk nem kell "táncba menni". Nekünk nem kell keringőzni a "kanállal", bokázni a "máktörővel", hogy "habos fánk legyen a jutalmunk".
Mi, ha akarjuk, rophatjuk magunkkal-magunkba a SAJÁT táncunkat, de CSAK ENNYI(T).
Meg egy kis vörösbor és popcorn az asztalra, ahogy szoktam mondani, hogy teljes legyen a "moziélmény". Mert ITT ÉS MOST MI MÁR CSAK NÉZŐK VAGYUNK!

A KINTI SZÍNHÁZ, NEM A MI SZÍNHÁZUNK, a szerepeket NEM MI JÁTSZUK - mi a NÉZŐTERET töltjük.
Az élet egyébként valóban olyan, mint egy színház. Egy korábbi videóban el is magyaráztam hogyan-s-mint kell elképzelni: látszólag minden ember szerepet játszik. LÁTSZÓLAG. De vannak a VALÓDI SZEREPJÁTSZÓK, akik E TÉR "HELY-TARTÓI", ezért FOLYAMATOSAN e játszótér résztvevői és vannak a "magunkfajták", akik "kintről jönnek", de csak azért, hogy MAG-(j)-UKAT ADVA TARTSÁK AZ EMLÉKEZET MAG-NŐS, MÁGNESES HULLÁMÁT, a benne rezgő INFORMÁCIÓS TARTALOMMAL egyetemben. Mint "ŐRZŐK".
Mondhatni, ez is egy "szerep" – DE MÉGSEM AZ. Mert ez a MAG-MEG-NYÍL-vánulás NEM "SZEREPVÁLLALÁS", hanem ÖN-MAG-MEGÉLÉS. Óriási különbség.
Soha nem jár dicsfénnyel, nem kap érte senki "szent" titulust (ennyit a szentekről), sem világi "nevet". Aki még "valaki" akar(na) lenni, és még "nevet akarna szerezni", hogy ITT emlékezzenek rá – ő bizony vagy elfelejtette őrzői minőségét, vagy nem is az. Egy ŐRZŐ mindig tudja, hogy ő "senki", mert úgy a "mindenki".

Hozok egy idevágó írást HORVÁTH KRISZTINÁTÓL, mert tökéletesen érzékelteti a "szerepjátszó" és az "őrzői" minőség közötti különbséget, melynek megéléséről, pontosabban FELISMERÉSÉRŐL, BENT MAGUNKBAN, a mai nap is üzen:

"Mikor már nem akarsz "valaki" lenni,
akkor kezded el igazán ÖNMAGODAT élni..
Mikor még arra fókuszálsz, hogy "ismert" légy s "valakivé" válj,
addig pont a Lényegről terelődik el a fókusz,
s itt kezdődik el a valódi "hókusz-pókusz"..
Mert te már tudod jól, hogy mi a lényeg!
Hogy teljesen mindegy, hogy kint téged, minek s kinek néznek!
Hogy ki mit szól hozzád s meddig követ téged?
Hisz a Valódi Lényeg, hogy Önmagodat ÉLD MEG!
Tisztán s egyszerűen magad MAGODBÓL vezényeld!
S ahogy bent, benned, nyílnak az Emlékek,
Úgy íródik át Magodban a "Képlet"..
És teljesen mindegy, hogy ki hogyan vélekedik rólad!
Csakis az a fontos, hogy te mit s hogyan élsz meg!
Hogy a Mindent benned hogyan éled..
S hogy mindehhez ki mit szól,
az már nem lehet kérdés, ott, bent!

S igen: van, mikor úgy érzed,
hogy egyre kevesebben értenek meg téged..
S pusztán csak hallják a hangod, hogy beszélsz valamiről..
De te látod s érzed..
Bár úgy tesznek, mintha értenék ezt,
fogalmuk sincs, hogy miről beszélgetsz..
S legközelebb már nem is akar kapcsolódni..
S még ha szeretné is érteni, addig nem képes erre,
amíg önmagában nem lép egyre beljebb s feljebb...
És sokaknak könnyebb kívül lépegetni,
mint befele, csendjébe, önmagába lépni..
De vannak, kik szavak nélkül is értik s érzik egymást..
Kik egy világban élnek, s egyként mendegélve,
önmagukat élik, s nem mást.."