2025-01-28

Reggeli Rituálé 2025-01-28-án

MOTTÓ: "ÉN"-KÉP..

A tegnapi "SZENT SZÖVETSÉG" napja után ma a mérleg nyelve átbillenni látszik a másik irányba, ebből kifolyólag elkaphatnak bennünket különböző KÉT-s-égek..Úgy látszik, ma szükségünk lesz a MEGFIGYELŐ képességünkre, a KÉP-ességünkre, hogy ne csak nézzünk, hanem a JELENLÉTEN keresztül LÁSSUNK is.

Visszatérve a tegnapi nap számmisztikájára és Mozart születésnapjára: semmin nem csodálkozom.
A számai önmagáért beszélnek, mennyire TELJES pályát futott be.
Lehet őt kicsinyíteni, miszerint a nővére tehetségesebb volt, csak ő a kor adottságaiból kifolyólag nem juthatott "szóhoz" és hogy "Wolfi" igazából nélküle nem sokra jutott volna – de badarság ez a hozzáállás. Nincsnenek véletlenek ugyanis. Sem "sorsadta életpályák". Mindenki kap az életében a meg-NYÍL-vánulásához katalizátorokat, amik-akik inspirálják, hogy ki tudja magából hozni a legjobbat. Mit kisebbít Mozarton, vagy akár a nővérének női szerepén a "felosztás", hogy ki szerepelt a nyilvánosság előtt és ki motivált a háttérből? Ez mind ILLÚZIÓ.
A MUZSIKA, a LEÍRT ZENE, a MEGNYÍLVÁNULT HANG a LÉNYEGI.

Az, hogy KI VAGYOK ITT – csak egy életre szóló és oly tűnékeny, mint minden illúzió.
Ennek érzetét egyszer bicajozás közben éltem át: a klasszikrádiót hallgatva a Zeneakadémiáról és Liszt Ferencről, hirtelenjében átcikázott rajtam, hogy tudjuk-e egyáltalán KI volt Liszt Ferenc??
Hogy kinek állítottunk szobrot? "KI AZ A LISZT FERENC"?? Egy "senki", aki "egyszer volt, majd hol nem volt".... Aki igazából nincs. És soha többet nem is lesz.
De hogy KI TESTESÜLT MEG ÁLTALA? Na, az már más kérdés...
BÁRKI lehetett, aki maga a MINDEN...
Ahogy minden MAGOS LÉNY is...

Igazából ennyire kell(ene) mindent komolyan venni, ami RAJTUNK KÍVÜLI....
De azt is, akik vagyunk itt a pillanatban.
Mennyien rettegnek az elmúlástól, hogy "nem marad nyomuk"? Hogy az utókor majd azt sem tudja, ki volt ő és hogy itt volt-e egyáltalán? Ez a "világtalan" állapotból fakadó félelem.
A "KÉTSÉGEK" labirintusa.
Ha valaki egyszer is ÁTÉRZI, hogy mindez itt ILLÚZIÓ, soha többé nem csinál gondot magának abból, hagy-e nyomot vagy nem?...

Ha nem vesszük "komolyan" a földi létet, NINCS DRÁMA. Viszont van FELSZABADULT, KÖNNYED LÉTEZÉS. "Csak" EMLÉKEZNI KELL TUDNI – az emlékezések pedig úgy jönnek fel a "semmiből", mint "átcikázó villámok". ÉBRESZTENEK. Kibillenthetnek ugyan egy pillanatra (vagy kettőre) a váratlanság okán, ugyanakkor hatalmas szerelmetes, eufórikus megélést adnak. Mert ilyen az a SÍK, ami TEN-MAG-unk eredője, ahonnan megformáltuk egy VÁGY OK mentén jelen VAGY OK-iségunkat...
"Isteni élmény(ek)"! 

Soha nem szabad(na) elfelejtenünk: "minden pillanat elvesztegetett, amit nem örömlétben élünk".

Persze, lehet ezerféle kifogást felhozni, hogy minek örüljön az ember, ha egy nárcisztikus, leuraló személy mellett éli a napjait, vagy bunkó kollégák-szomszédok körében, vagy egyáltalán: hogyan tudjon örülni, mikor azt látja, miként fosztják ki az országot, hogy mennyire nincs ez, meg az, meg amaz, hogy mennyi mindennel fenyegetnek, mekkora a létbizonytalanság és hogy ezért milyen nehéz az élet... Nos, aki a "disznó szemével nézi a világot, csak disznóságot fog látni".
Mi döntünk: maradunk "disznó" perspektívában vagy az "egyre beljebb és egyre feljebb" útján eljutunk az OROM-ra? Az onnan látható perspektíva egyértelműen nem "sártúró" lesz.

A mai nap lehetőséget kínál a NÉZŐPONT tágítására és emelésére.
De ehhez mindenképp el kell hagyni a RÉGIT, a megszokottat, a "beidegződött" reflexiókat.

Mindig mondom: az IGAZI ÁTFORDULÁS AZ A PILLANAT, mikor valaki "zsigerileg" ráébred, azaz "sejtszintig" átéli, hogy az ÉLET NEM RAJTA KÍVÜL VAN, HANEM BENNE.
Azaz MINDEN, amit MEGÉL, belőle fakad.
Itt VAN az a pont, amikor ráébredünk: nem az számít, hogy "új Magyarországot építsünk", hanem az, hogy MI VAN MAG-OMBAN? Hogy KI VAGYOK "ÉN"? Minden más csak SzÍNHÁZ a lét síkján.
Csak "mese", csak "drámajáték".
Egyetlen LÉNYEGI VAN: BENNEM MI ÉL? Mert AZ fog MEGNYÍLVÁNULNI.
"A disznó a disznószemével disznóságokat fog látni".
Remélem, egyértelmű most már....

Zárásként újra hozok egy írást HORVÁTH KRISZTINÁTÓL – EMLÉKEZTETŐÜL – mert nagyon aktuális, az elmúlt napok tükrében. Számomra IS:

"Mikor már nem akarsz "valaki" lenni,
akkor kezded el igazán ÖNMAGODAT élni..
Mikor még arra fókuszálsz,
hogy "ismert" légy s "valakivé" válj,
addig pont a Lényegről terelődik el a fókusz,
s itt kezdődik el a valódi "hókusz-pókusz"..
Mert te már tudod jól, hogy mi a lényeg!
Hogy teljesen mindegy, hogy kint téged, minek s kinek néznek..
Hogy ki mit szól hozzád s meddig követ téged?
Hisz a Valódi Lényeg, hogy Önmagodat ÉLD MEG!
Tisztán s egyszerűen magad MAGODBÓL vezényeld!
S ahogy bent, benned, nyílnak az emlékek,
Úgy íródik át Magodban a "képlet"..
És teljesen mindegy, hogy ki hogy vélekedik rólad!
Csakis az a fontos, hogy te mit s hogyan élsz meg!
Hogy a mindent benned hogyan éled..
S hogy mindehhez ki mit szól,
az már nem lehet kérdés, ott, bent!
S igen: van, mikor úgy érzed,
hogy egyre kevesebben értenek meg téged..
S pusztán csak hallják a hangod, hogy beszélsz valamiről..
De te látod s érzed..
Bár úgy tesznek, mintha értenék ezt,
fogalmuk sincs, hogy miről beszélgetsz..
S legközelebb már nem is akar kapcsolódni..
S még ha szeretné is érteni, addig nem képes erre,
amíg önmagában nem lép egyre beljebb s feljebb...
És sokaknak könnyebb kívül lépegetni,
mint befele, csendjébe, önmagába lépni..
De vannak, kik szavak nélkül is értik s érzik egymást..
Kik egy világban élnek, s Egyként mendegélve,
önmagukat élik, s nem mást.."