2025-03-14

                                         MOTTÓ: BŐSÉG 

Tegnap, TELIHOLD napján, nem tudom, ki érezte még (voltunk páran), hogy micsoda szerelmetes hangulat volt a LÉ-v-ÉG-Ő-ben? Szavakba nehéz önteni, legyen akármilyen mágikus is a nyelvezet, mert érzést, érzetet átadni csak akkor lehet, ha a másik is PONT AZT érzi. Igaz, akkor meg nem kellenek szavak se..

A SZERELMETES HANG-ulat igazából nem más, mint az "E-VILÁG"-ot mozgató, fenntartó, működtető ENERGIA REZGÉSE. Érdekes módon, mindig MÁSTÓL várjuk a beteljesülését, pedig MAGUNKBÓL fakad és MAGUNKBAN éljük meg! Más ebben IS csak katalizátor lehet, kiválthatja az ÉRZETET, de ő sem fogja tudni, hogy mit élünk meg és hogyan bent, magunkban.
Nem véletlenül szól minden a SZERELEMRŐL. Az egész létezés körülötte forog. Mindenki vágyik rá – de a legkevesebben tudják MEGÉLNI. Miért? Pont azért, amit fentebb mondtam: mert mindenki MÁSTÓL VÁRJA és elfelejtettük, hogy ez BENNÜNK VAN. Magunkkal hoztuk! Más csak felébreszteni tudja, de megélni helyettünk akkor sem fogja.

Nagyon különleges érzés egyébként, hogy van VELÜNK, BENNÜNK valaki. Nem TEN-MAG-unk, annak a hangja, érzékelése egészen más. De van bennünk VALAKI, aki néha megmutatja magát: álomban, egy érzetben, egy jelenésben. Akinek érezzük a "mindenható" szeretetét. SZERELMÉT. Ölelését, JELENLÉTÉT. Szerintem EZT éneklik meg a szerelmes versekben, dalokban, művekben, vagy festik meg, formázzák meg egy idealizált társ képében. Mert egyébként valóban IDE-ÁLIS. IDE-ához köthető, de IDE is ÁT-ÉR. Nincs ITT velünk, de mégis itt van. Bennünk.
A Kék vér könyvekben van leírva, amitől nagyon kiakadtam, hogy a "TÁRSUNK", az úgynevezett "másik felünk" SOHA nem lehet egyidőben jelen velünk, mondván, hogy a "nemesedés" okán nem lehetünk mi magunk egyszerre férfiként és nőként is jelen, hisz azért érezzük CSAK ezt a "társ" érzetet, mert saját magunk hasadtunk ketté: férfivé vagy nővé.
NOS, ez ÍGY EGYSZERŰEN NEM IGAZ!!!! Pont!!!!
SENKI NEM HASAD EL a NEMESEDÉSSEL!!!! Mindenki MAGA-MAGA (már akinek van), és csakis MAGÁT ÉLHETI MEG. Az, hogy nőként vagy férfiként, az az EMBERI KIVETÜLÉSBEN VALÓ MŰKÖDÉST HATÁROZZA CSAK MEG!!! Semmi köze nincs semmiféle "leszakadt félhez", mint "másik felemhez".
Hasonló blődség az "ikerlángosdi", mely szintén ezt a "VAN VALAKI BENNEM-VELEM" érzetet FORGATJA KI és húzza le az emberi testiség síkjára.
Egyik SEM ÉRZI és ÉRZÉKELI a LÉNYEGET!
A LÉ-ÉN(Y)T.

Egyékbént meg mindig vannak, akik EGYÜTT tudnak lenni testi mivoltukban is, egymás kísérői maradnak egy földi életen át. IS.
Ha nincs ITT velünk az a "Másik", nem véletlen. Az "itt és most"-ban olyan küldetést vállaltunk magunkra, amit MAGUNKBAN, MAGUNKKAL kell megoldanunk. Ha ez a "M-ÉJ"-séges társ is velünk lenne, elvinné a fókuszt, nem tudnánk a feladatra koncentrálni. Kapunk utunkhoz természetesen kísérőket, társakat, akivel-akikkel megélhetjük a párkapcsolatot, a családot, amik nagyon szép élmények – de egyik sem "AZ", mint aki bent, magunkban jelen van és néhanap megmutatja magát, épp a szerelmetes ERŐ által!

A SZERELEM elengedhetetlen a családalapításhoz, a gyermekvállaláshoz. Miért? Mert a TEREMTÉS ereje a SZERELEM. Emberként ez az EMLÉKEZTETŐ az EREDŐ MI-NŐ-ségre. És enélkül egyszerűen lehetetlen gyermeket NEVELNI is! Ha egy anya nem "szerelmes" a gyermekeibe, képtelen felnevelni őket, úgy, hogy ő maga ne darálja be magát az anyaság szerepébe.
Az anyaság egyébként NEM A NŐISÉG KITELJESEDÉSE!!
De erről majd máskor részletesebben...

Ma "tetéződik" az Örömlét a VILÁGEGYETEMmel való összehangolódásban.
NEM a "mátrix világszellemével", NEM! Hanem épp az eredendő VÉN-ŐSI, MAGNESES, MAG-NŐ-SI erőtérrel, mely egyre erőteljesebben pulzálja a TÉR-be a JELENLÉTÉT, ösztönözve (ŐS-T-ÖN) minket, hogy ÉREZZÜK és ÉLJÜK, hisz ez a BŐSÉG "kulcsa". 
Mi a BŐSÉG? A JÓ LÉT. Amikor JÓL ÉREZZÜK magunkat a bőrünkben. Mivel jól érezzük magunkat a bőrünkben, érdekes mód, mindent be is vonzunk, ami szerintünk a jólétünkhöz kell is...
Ez ennyire egyszerű, mert tényleg minden EGY SZER ű....