2025-03-16

                       MOTTÓ: A VÁLTOZ(TAT)ÁS EREJE 

Mondhatják most az olvasók, hogy nem keveredek magammal egy kis ellentmondásba?
Hisz mindig azt írom, hogy semmin nem tudunk változtatni, akkor hogyan lehet annak ereje?
És a változásnak ugyan milyen ereje lehet, ha minden VAN és adott?

Nos, igen, elsőre valóban kivillan(hat) egy ellentmondás.
DE!
Világunk ugye, a KETTŐS-ÉG-re épülő, pontosabban azon BELÜL létező. HATÁS-"ELLEN"-hatás (mert igazából nincs "ellen"), ODA-VISSZA, ELŐRE-HÁTRA, FEL-LE: minden mozgásnak KÉT IRÁNYA VAN.Ez a LENDÜLET. Minél nagyobb az egyik irányba a KILENGÉS, a SZÉL-sős-ÉG felé, annál nagyobb a VISSZALENGÉS (a másik szélsőség felé..
És ugye, mindig ebből van a nyughatatlanság).
De minden kilengés ÁTMEGY HOL? A NYUFVÓPONTON.
Tehát minden IRÁNYVÁLTÁSNAK van egy CSEND-PONTJA. Amit meg lehet érezni – és akár meg is lehetne benne ÁLLNI.A FÉKEZÉS-hez is erő kell – rajtunk múlik, megtesszük-e vagy ÁT-LENDÜLÜNK egy másik irányba..
Hogy hívják a NYUGVÓPONTOT?
KÖZÉP.
Ahol az ÉP-s-ÉG van.
Itt van a "KÖZ-ÉP-ÉN". Az ÉN csendje, az ÉN nyugalma – ahol mi rejlik?
A MAGERŐ.

Mindennek megértéséhez elengedhetetlen a számok ismerete, azon belül is a "mágikus négyszögé", mert abban tényleg minden érthetően benne van. (30-án szó lesz róla, ígérem).
A mágikus négyzet KÖZEPE az 5. Mi az 5? A MAG. Mi van a MAG-ban? Az ERŐ. Milyen erő?
A MOZDULATHOZ, a VÁLTOZÁS beindításához, a TETTEK-hez, a SZÁNDÉK megNYÍLvánulásához szükséges erő. De ez az ERŐ egy NYUGODT ERŐ. Olyan TŰZ, mely táplálja a LÉ-t, (és nem a vizet, mivel a víz CSAK VISZ), ezért TŰZ és "VÍZ" EGY-MÁS-tól el nem választható. ŐK ketten látszólag "Külön-ÁLLók", mégis EGYEK. Egyik nincs a másik nélkül. Ahogy a KET-TŐ-s-ÉG világában minden ÍGY működik és épül fel.

Mindig mondom: a LÉ maga az ÉL-et.
De a LÉ-BEN (hmm.. a német "Leben" is emlékszik, miből ered 😀👌) van az ÉLET, azaz a TART-alom, azon információk "gyűjt"-eménye, melyek a ki-gyó-GYÚL-ást adják bármilyen betekeredésből, és mindig KÉSZ-en ÁLLnak a meg-OLD-ásokra.
Ugye milyen "IZ(zó)galmas"?
Egy erő, mely CSENDES és mégis az EGÉSZ "TŰZ" benne van, ami a LÉT ÉLTETI?
Ez a GYÓ GYÚLJ! De mi a GYÓ? A "IO" egyik hangváltozata.

Tehát az ÉL-TETŐ TŰZ a MAG-nak az EREJE, maga a MÁGIA, mely minden KICSÍRÁZÁS-ban megmutatkozik.
Mivel mi a kicsírázás?
MAGA A VÁLTOZÁS.
A MAG megváltozása – hisz NŐ-v-ÉN lesz belőle.
Érezhető, micsoda IGÉZET van az IGÉ-ben?
Mely ÉGI?
És amíg valakit az ÉG IGÉZ, addig NEM jár TÉV-úton, azaz addig MEN-etben van!
Magyar nyel MÁG-IA-ja!
MAG-ában foglalja azt a KET-TŐ-s-ÉG-ét, amiben NŐ-vekedés és ÁLL-apot egyazon IDŐPONTBAN VAN JELEN! Ezért lehet CSAK a NŐ e kozmikus megnyílvánulás alakja, hisz egyszerre ÁLLAPOTBAN NŐVEKEDŐ és a NŐ-vekedésben meg-ÁLLAPODÓ. Ugyanakkor lénységében ÁLLANDÓAN NŐ, hisz ezért NŐ. De "ez" a "NŐ" mind-ÉN-kiben benne, hisz mindenki EBBŐL a NŐ-ből fakad, és őrzi is magában.
Minden ember NŐ-nek indul és a 6-7-ik hét fordulóján történik egy változás: ha ZÁRULNAK a SZAPORODÁS szekvenciái, Y lesz az egyik X kromoszómából. De a másik megmarad!!!
Tehát a "NŐ" emlékezete "ÖN-MAG"-unkban benne van! Aki ÉLI, az JÓL TUD ÉLNI. Aki nem, annak lehet, hogy van kromoszómája, csak nincs benne LÉ, azaz MAG-"M"-LÉ"-kezet...
Mert tudjuk: van a tükör, a "más" és van az "eredet", melyet a tükör másol...

A fentiek "tükrében" hát, honnan meríthetjük az ERŐT A TETTEKHEZ, a LÉPÉSEKHEZ, a VÁLTOZ(TAT)ÁSHOZ, ha valami már szorít, nem jó, feszít, nyom, fullaszt?
MAG-unkból!
Kintről csak löketet kaphatunk hozzá, egy szót, egy megjegyzést, amitől beindul a vulkán működése, de a vulkán mi magunk vagyunk.
A MEG-ÚJ-uláshoz az erőt csakis MAG-unkból meríthetjük.
Minden meg-Újulás egy "gyermek ébredésével" analóg, vagy egy ki-CSÍRA-záshoz.
TENNI tehát MINDIG MAGUNKÉRT TUDUNK.
Persze tehetünk mások javáért is, segítve őket, könnyítve helyzetükön – de igazából azt is magunkból-magunkért-magunknak tesszük, mert így vagyunk "huzalozva". Nem tudunk másképp működni. Mert amikor másért teszünk, olyan, mintha magunknak tennénk. Örömmel, örömben.
Ha valaki ezt nem így éli meg, akkor hiányzik az öröm hiányától olyan belső frusztráltság keletkezik, mely felemészt és betegség, rák a vége. Az ilyen emberekre szokták mondani, "de hát olyan jó ember volt! Mindenkinek csak segített! Mindenkivel jót tett!". Igen. KIFELÉ. És nem BEFELÉ.
Jót tett, mert ÍGY TANULTA. Vagy ez volt a MINTA A JÓSÁGRA. Mert ettől remélte az ELISMERÉST. Amit aztán nem kapott meg. És ha nincs elismerés a felvett viselkedés ellenértékeként, akkor bizony "ellenünk" fordul, mert nem a MAGUNK ÖRÖME áll mögötte.

Változtatni tehát mindig MAGUNKBÓL tudunk MAGUNKON, a MAGUNK TERÉBEN, a MAGUNK ÉLETÉN. A külvilágot SOHA nem fogjuk megváltoztatni, még akkor sem, ha úgy tűnik, hogy emberek generálják a változást. Ez a LÁTSZAT.
Emberek MEGÉLIK A LÉTET ÉS BENNE MAGUKAT, a TETTEIK ALAPJÁN.
Tudom, néha nagyon nehéz ezt az utolsó mondatot értelmezni. Elmével nem is lehet.
De ha valaki RÁÉREZ, rögtön ÉRTENI IS fogja és ha megértette, többé egyetlen ideológia, politikai oldal, lázítás, harcoskodás, ellenségeskedés és vallási fanatizmus sem kábítja el.
Nem lesz többé kilengés semmiféle SZÉL-sős-ÉG felé, hanem már TEN-MAG-jában tud maradni... Megélve a NYUGALOM EREJÉT!