2025-04-03

                               MOTTÓ: CÉLTUDATOSSÁG

3 a magyar igazság, tartja a mondás és valóban: ma van a 3-ik napja a "lehetőség"-hullámnak, pontosabban annak felismerésének, és a tettekre váltásának.

Az előző napok üzenetei ma a CÉLTUDATOSSÁG fogalmával egészülnek ki – hisz enélkül hiábavaló a tettrekészség, és hiábavaló a lehetőség is. Ha nem tudjuk mihez igazítani, ha nincs olyan célunk, ami "alá" be tudjuk illeszteni, akkor a tett is csak "ködbe vész".

Van két mondásunk: a "majd lesz valahogy", meg az "ahogy esik úgy puffan", melyek olybá tűnnek, mintha egyeznének a "HAGYOM, HOGY LEGYEN" elfogadó felfogással. Pedig nem.
Ahogy a céltudatosság sem egyezik az AKAROMmal.
A különbség nem sok, talán épp az a tipikus paraszthajszál.
A lényeg azonban épp ebben a paraszthajszálban rejlik. És hogy ez mi?
A TUDATOSSÁG.
A TUDATOSSÁG a kulcs az AKAROM elengedésében és a LEGYEN elfogadásában.
A "bárhogy lesz úgy lesz" megélhető ÁLDOZATI szerepben is, de megélhető tudatosságban is, mely utóbbi nem más, mint a JELENLÉT. A JELENLÉTben érzékeljük mindazon JELeket, melyek épp a MEGOLDÁSOKAT és a LEHETŐSÉGEKET hozzák, nekünk címezve, melyeket aztán, immár CÉLTUDATOSAN, meg is tudunk lovagolni.
A TUDATOSSÁG a kulcs az "ahogy esik úgy puffan" HELYETT az IGÉNYESSÉG műveléséhez..
Az igényesség mindig összefüggésben van a benső IGÉVEL. Mi hagyja el a szánkat? Hogyan cselekszünk? Odafigyeléssel? Vagy "ahogy esik úgy puffan" módozatban. A tipikus "jóleszazúgyis" szinten?
Az igényesség mindig kapcsolódik a céltudatossághoz. Feliből-harmadából elvégezve a részmunkákat, az odavezető út állomásain jelentkező feladatokat (lsd Holle anyó kertjét), olyan eredményt is kapok. És csodálkozhatok, ha a cél meg egyre távolabb kerül. Vagy NEM AZT kapom a végén, amire hajtottam...

Persze vannak olyan dolgok is, amik "valahogy halasztódnak". Az "istennek se" jönnek össze. Nem véletlenül, mert ezeket az "isten se akarja". Ezeket nem kell megtenni.Ismerjük ugye: "amit ma megtehetsz, halaszd el holnapra, hátha holnap nem kell megtenni"? Igen, van ilyen is. De ezt is ÉRZI az ember, mert az ilyen dolgok valahogy soha NEM AKARNAK összejönni... 

Megint ott vagyunk, ahol az előző két nap üzenete is summázódott: a MAG-unk erejénél, a TEN-MAG-unk képességeinél, az ÖN-MAG-unkba vetett hitünknél, a LÁTÁS-nál és az ÖRÖM-tevékenységnél. Azaz, a SZÍVBÉLISÉGNÉL.
Ami az "enyém" – az ÁRAD belőlem. Azt nem tudom megtagadni. Arról tudok "áradozni". Vég nélkül is akár, mert a "szívem csücskében van". Mert "szerelem-gyerek". Nincs az a munkamennyiség, amit ne tudna az ember megtenni, ha "áradásról" van szó. Ez az ERŐ képes a gátlásosságot is elsöpörni és a kitartást "végteleníteni". Ha valaki nem tudja eladni magát – akkor ott a "szívbéliséggel" van baj.
Nem kell regényeket mesélni, Michelangelo sem a szószátyárságáról volt híres. Mégis tudta "magát adni". A céltudatossága, hogy pl megszerezze azt a márványtömböt, amiben meglátta a Piétáját, türelmes türelmetlenséget adott neki. Meglett végül a márvány? Meg. Megjött a LEHETŐSÉG arra, hogy az ÖVÉ legyen, mert ÉREZTE és TUDTA is, hogy azt CSAK Ő faraghatja ki? Meg.

Nos, így van ez mindnyájunkkal is.
Ha a bennünk ÉLŐ MAG-erőt hagyjuk a KÉTSÉGEKKEL elnyomni, annak baj lesz a vége.
Újra elmondom, amit egyszer én kaptam: "HONNAN VESZED A MERSZET, HOGY KÉTSÉGBE MERD VONNI, AZT AKI TE VAGY"??

No, kérem, ezen érdemes elmerengeni önmagunkkal önmagunkban...