2025-04-20

                         MOTTÓ: HÚS-VÉT VASÁRNAP 

Kérdezem én: mit is ÜNNEPELÜNK valójában "HÚS-VÉT"-kor?
Benne van a szóban: a HÚS ELVÉTELÉT.
"Áldozat-ünnep". A zsidóknál. Az elkerülésért, a kivonulásért, a zarándoklatért – szóval mindenért.
És akkor az engesztelésről még nem is beszéltem.
A húsvétot megelőző böjti időszakban nem eszünk húst, megvonjuk magunktól, hogy aztán HÚS-VÉT-kor "telipofával" nekiessünk. Nem FURA EGY KICSIT EZ A REND?

VÉT. VÉT-el, VÉT-ek, VÉT-kezés. Mindez egy nagy TÉV-edésből fakadóan, meg a TÉV-edések "vígjátékához" vezet el.
A TÉV-ÚT pedig mivel jár? SZENVEDÉSSEL.

Kívánunk egymásnak "áldott", meg "örömteli" húsvéti ünnepeket.
Tudom, a FELTÁMADÁS maga örömünnep, úgy kezdődik, hogy "ÖRVENDEZZÜNK, MERT KRISZTUS FELTÁMADOTT".
Ő.
És mi???
Ráadásul, ha tudnánk, hogy NEM IS ÚGY támadt fel, ahogy nekünk a bibliában elmesélik, akkor néznénk nagyot ki a fejünkből...
Egy egész VILÁGHATALOM és VILÁGRENDSZER épült ki az egész szellemiségből, amit felrúgni szinte egyenlő a lehetetlennel. Tökéletes munkát végeztek a "hajtsátok uralmatok alá a Földet" parancsolat végrehajtói.
Tegnap szóba került itthon Drábik, aki azt mondta, a népesség 3 ezreléke érti a világ működését.
Hát, én ennél optimistább voltam, én 1%-ra taksáltam, de lehet, Drábiknak van igaza.

Nemhogy bővülne az ÉRZŐN ÉRTŐK száma, az "idő haladtával", hanem egyre csökken.
Az EGYRE FELJEBB-EGYRE BELJEBB útja olyan, mint a spirállépcső: ahogy haladunk felfelé a "toronyba", úgy lesz az az út egyre szűkebb és egyre meredekebb...
Valamikor régen a kezembe került egy kép, amit anyám kapott még gyerekkorában a tisztelendő atyjától: a széles (természetesen BŰNÖS) útról és a keskeny (természetesen szenvedéssel teli) útról, mely utóbbin járnak az IGAZAK. Sokat nézegettem, sokat merengtem e kép felett és soha nem tudtam megérteni, hogy az IGAZ ÚT miért egyenlő a SZEGÉNYSÉGGEL, a SZENVEDÉSSEL???
És miért ivódott bele az emberekbe az, hogy "megváltódni csak szenvedéssel lehet".
Mert "Jézus is szenvedésével váltotta meg az emberiséget? Ráadásul atyja jóvoltából, aki annyira szerette őt, hogy áldozatként adta az embereknek, megváltódásukért.
Hát na...
Gondolkodtunk valaha is azon, hogy ez micsoda fából vaskarika?
Ki áldoz fel kit kinek és miért?

Valamikor régen a TAVASZÜNNEP VIDÁMSÁGRÓL, ÖRÖMRŐL, BŐSÉGRŐL szólt. A SZERELEMRŐL.
A nyári napfordulókor pedig BEMUTATTÁK (és NEM ÁLDOZTÁK) az első TERMÉNYEKET, gyümölcsöket, mutatva, hogy mit lett a Bőség ÍGÉRETÉBŐL.
Ősszel megülték a BETAKAR-ítási, a TERMÉNY-ünnepeket, a hálaadást. 
Télen pedig eljött az elcsendesedés ideje, majd az ÚJ ÉLET SZÜLETÉSÉNEK az ünnepe.
Mindegyik ünnep milyen? 
ÖRÖMTELI.
ÁLDOZAT NÉLKÜL!!!

Nem ez LENNE a TERMÉSZET RENDJE?
És az embernek NEM EHHEZ a TERMÉSZETES REND-hez kellene visszatalálnia? Hisz emberként, itt élve, a TERMÉSZETTEL VAN KÖZ-ŐS-s-ÉG-ben, tehát VELE EGYÜTT, vele ÖSSZHANGBAN kell(ene) élnie!

A mai észközök az ODAÁTról érkező BŐSÉGRŐL üzennek, amiben sehol nincs szenvedés, vagy áldozat, vagy "halál".
Van viszont ÁTLÉNYEGÜLÉS. ÁT-ÉRTÉK-elés!
Ezt pedig CSAK ÉS KIZÁRÓLAG HOL tudjuk megtenni? Hol van erre esélyünk?
Módunk és lehetőségünk, hogy megéljük?
TEN-MAG-unkban... 

(Kép: farmhouse recipe box)